Valóság

A valóság néha fáj, néha jó, téves flash,

Eltévedhetsz, van hogy vétkezhetsz, vagy kétkedhetsz,

A mondani valómban, nincs más a talonban,

Gyilkos világ, és hullánk egy halomba

Pakolva a sírba, pakolj sírva, fuss!

Menekülj, ami elől lehetetlen, ez lírikus.

Meg tipikus típusa egy elcseszett világnak,

Hibák mögé bújunk, félünk vajon ki láthat,

Igaz valónkban, igaz csalódna talán,

Haláli ez a játék, míg belénk nem talál.

Barbár egy lét, hol arcunk elvész, lelépsz

Egy szebb világba, de így élni számomra kevés.

Mire az evés? Mire a drog? ez elenyész..

Miért nő? Miért szárad el? ez a nagy kérdés.

Kész tény ez a veszély, szóval irány a vészfék,

Nem érheted el, kiszállni nem lehet, részvét.

Mész még, tovább, törtetsz, visszhangzik még a tip-top,

Van hogy pocsolyába lépsz utadon, plics-plocs,

Kipp-kopp! Van bent valaki? Vagy ez csak egy gép?

Éget, ellépek, mi van népek? szörnyű e kép.

Kell ez? Gyúrmából gyúrt egyének, színezve

Színes tintákkal, és én kérdezem: Ki ez, te?

Mi ez, he? Ez lett egy amcsi-magyar valóság,

Bolondság vagy baromság, marad az adósság

Utánunk, utálunk fizetni tetteinkért,

Tettük, de miért? Ha büntetnek hecceinkért.

Ítélnek, kényszerítenek, hiába minden,

Ha üres itt benn, de világ elveszted kincsed..

Gondolatok szétfeszítenek, ironizálnak,

Maszkok mögül ugranak agyam clitorisának,

Morbid a vers, mert groteszk maga a való is,

Mert elfut, elgurul, mint egy üveg golyóbis.