Tőlem omlik a terep, ahogy bezúgnak a terek,
nem bírod? az lehet, de itt a membrán megreped,
ez eszperente jelleg, feminim rap emberek!
ettől a gyomrod beremeg, ezt behesszeli a kelet.
Gangster rappedtől a röhögőgörcs környékez,
szánalom az egész, de az arcod egyre kövérebb,
aranyfuksz a nyakadba és szilikon az öledbe,
téged tisztelni kell, én is mindjárt követlek!
olyan legyek mint te? verjem magam a semmire?
mondom kezeket az égbe, meg mindre egy hessz ide!
Nem hiszem, hogy ez így járja, márha
a marha felfogja vagy egyáltalán belátja,
Leszek inkább szőke szilikon maca,
cica gyere! itt nincs laca-faca,
csak haszna! meg aktust kap a pénzért,
drága a bunda, az ilyen állatért meg részvét,
mert kell valaki, aki nekem ezt így fizeti,
szopok a ha kell, ha a jaguár a popsim viheti,
na nesztek, tudok én ilyet is!
de jöhet a respekt, csak gondolt át, hogy kinek is!
Tőlem omlik a terep, ahogy bezúgnak a terek,
nem bírod? az lehet, de itt a membrán megreped,
ez eszperente jelleg, feminim rap emberek!
ettől a gyomrod beremeg, ezt behesszeli a kelet.
MO nagy csajrappere - ennek hiszed magad,
szopsz a beatért és promozod a szavad,
sötét a hajad, tükrözi a belsődet,
pár szépszó után te is dobod a felsődet,
Kezdőknek magyarázod meg mi is az a sztíló,
Grammonként veszlek meg, rád számolok egy kilót!
Na mi vót? fehérvárnál ez underground?
Nenevettes! ott jobban meg a counterstrike!
Állj a tükör elé, kenjed fel a lipsticked,
Én osztom az észt, amig te levágod a hisztiket,
Dobom be a wiskeyket, meg iszok rá egy pálinkát,
mert elviselni nem lehet, benned mégis sztárt ki lát?
Te osztod a szart, én meg a jót non-stopban,
Mert én leszek az, aki a jelent lefoszotta,
tosztok na! energizáld a szád, mi a faszt szopja!
Az éter kitaszít, mögötted csak lostot hagy!
Tőlem omlik a terep, ahogy bezúgnak a terek,
nem bírod? az lehet, de itt a membrán megreped,
ez eszperente jelleg, feminim rap emberek!
ettől a gyomrod beremeg, ezt behesszeli a kelet.
2010. november 25., csütörtök
2010. november 23., kedd
Flash
az illúzióknak élsz, ezek osztanak be posztokra,
élvezed a lostot, ha eljutsz egyszer Woodstockba,
betekert álmoknak futsz és trippelgetsz a rossz szókra,
rossz móka, ha halálflessre üres fejjel rosszulsz ma
mit bosszulsz ma? a drogos terror tart fogva
rászorulsz na, az élmény után kaffogva
hisztirohamok jönnek cigi nélkül kattogva
lappang az agyadba gumilabdaként pattogva
meddig tartson, ha? na mondjad nekem rabszolga,
majd azt szólja, félkábultan papirt nyaldosva,
ha ezzel végzet a kristályom be nassolja,
lassulva homályosan a pakettemet sasolja.
itéletek fejed felett elszállnak, meg várnak,
hátad mögött kattanat a zárak, kulcsra zárnak,
rázhat a szükség, a fák virágot fellázadnak,
megszabnak a flashbackek, életeket szabdalnak
füst nélkül elvesznek a szavak, nem találod a rímeket,
nem találod magad csak játszod a kemény színeket,
pörgeted a lemezt és bedaráltad a szívedet,
téveszmékkel, maszkok mögül, szmogba csalod a híveket,
ez mit neked? te több vagy, te méred a szinteket,
oltod a többit, ontod ránk a skicceket,
klisé az egész és mondhatnék még vicceset,
slisszolj inkább, de előbb húzzad fel a sliccedet,
csámcsogva csipedet, na csitt lehet, asszed éltél már,
tudsz mindent pár utcával, okoskodsz, akkor lépnél hát?
kár érte, de mit tegyek? egyszer légyszi nézz már rá!
szörnyű a látvány, ez a telep, mondom mert nem kértél rá.
itéletek fejed felett elszállnak, meg várnak,
hátad mögött kattanat a zárak, kulcsra zárnak,
rázhat a szükség, a fák virágot fellázadnak,
megszabnak a flashbackek, életeket szabdalnak.
élvezed a lostot, ha eljutsz egyszer Woodstockba,
betekert álmoknak futsz és trippelgetsz a rossz szókra,
rossz móka, ha halálflessre üres fejjel rosszulsz ma
mit bosszulsz ma? a drogos terror tart fogva
rászorulsz na, az élmény után kaffogva
hisztirohamok jönnek cigi nélkül kattogva
lappang az agyadba gumilabdaként pattogva
meddig tartson, ha? na mondjad nekem rabszolga,
majd azt szólja, félkábultan papirt nyaldosva,
ha ezzel végzet a kristályom be nassolja,
lassulva homályosan a pakettemet sasolja.
itéletek fejed felett elszállnak, meg várnak,
hátad mögött kattanat a zárak, kulcsra zárnak,
rázhat a szükség, a fák virágot fellázadnak,
megszabnak a flashbackek, életeket szabdalnak
füst nélkül elvesznek a szavak, nem találod a rímeket,
nem találod magad csak játszod a kemény színeket,
pörgeted a lemezt és bedaráltad a szívedet,
téveszmékkel, maszkok mögül, szmogba csalod a híveket,
ez mit neked? te több vagy, te méred a szinteket,
oltod a többit, ontod ránk a skicceket,
klisé az egész és mondhatnék még vicceset,
slisszolj inkább, de előbb húzzad fel a sliccedet,
csámcsogva csipedet, na csitt lehet, asszed éltél már,
tudsz mindent pár utcával, okoskodsz, akkor lépnél hát?
kár érte, de mit tegyek? egyszer légyszi nézz már rá!
szörnyű a látvány, ez a telep, mondom mert nem kértél rá.
itéletek fejed felett elszállnak, meg várnak,
hátad mögött kattanat a zárak, kulcsra zárnak,
rázhat a szükség, a fák virágot fellázadnak,
megszabnak a flashbackek, életeket szabdalnak.
2010. november 1., hétfő
Hecc
Ne csipogj veréb, mert kivégezlek,
Lelőlek, mint egy kutyát,Shade kivéreztet,
Kérdezhetsz, de nem kérkedhetsz,
a szememben többé nem létezhetsz,
Vétkezhetsz,de nem térhetsz meg,
Zavarod a légkört,akár egy kétes hecc,
Ne nevess!Tőlem megrettenhetsz!
Lesz hess,mert kilóra megveszlek.
Gengszterkedsz,de már nem lep meg,
A krúd a szavaimtól retten meg,
Beszaratlak,mert amit eddig tettem meg,
Abból is látszik hogy kurvára nem kedvellek!
Lerappellek simán a színpadról,úgy
Hogy pódium se marad majd a kínpadból,
Ellenem legalább most is 10 harcol,
Karcol a téma, és lassan mind elfarcol!
A kötelezőket még meglépheted,
De ezzel magadat újra csak beégeted
Képzem a létet, hogy lassan te is érezd meg,
Hogy téveszmét táplálsz,és megmérgezted,
Képzeld, hogy a bitófán elképzellek,
Senkiből én emberré képezlek,
Átlépkedhetsz még pár határon,
Nem bánom,de mégis milyen áron?
Hallod ribanc, én nem várom,
Hogy tanulni fogsz majd önkáron,
légyszi tipegj arrébb az utamból,
Mert szart se tudsz te az én múltamról
A saramból senki ki nem barangol,
Szarok neked majd szép töltényt aranyból,
Na hallod ribanc! - srác ennyi vagy nekem.
Ne parázz, a szart én már nem rád kenem....
Lelőlek, mint egy kutyát,Shade kivéreztet,
Kérdezhetsz, de nem kérkedhetsz,
a szememben többé nem létezhetsz,
Vétkezhetsz,de nem térhetsz meg,
Zavarod a légkört,akár egy kétes hecc,
Ne nevess!Tőlem megrettenhetsz!
Lesz hess,mert kilóra megveszlek.
Gengszterkedsz,de már nem lep meg,
A krúd a szavaimtól retten meg,
Beszaratlak,mert amit eddig tettem meg,
Abból is látszik hogy kurvára nem kedvellek!
Lerappellek simán a színpadról,úgy
Hogy pódium se marad majd a kínpadból,
Ellenem legalább most is 10 harcol,
Karcol a téma, és lassan mind elfarcol!
A kötelezőket még meglépheted,
De ezzel magadat újra csak beégeted
Képzem a létet, hogy lassan te is érezd meg,
Hogy téveszmét táplálsz,és megmérgezted,
Képzeld, hogy a bitófán elképzellek,
Senkiből én emberré képezlek,
Átlépkedhetsz még pár határon,
Nem bánom,de mégis milyen áron?
Hallod ribanc, én nem várom,
Hogy tanulni fogsz majd önkáron,
légyszi tipegj arrébb az utamból,
Mert szart se tudsz te az én múltamról
A saramból senki ki nem barangol,
Szarok neked majd szép töltényt aranyból,
Na hallod ribanc! - srác ennyi vagy nekem.
Ne parázz, a szart én már nem rád kenem....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
.jpg)