Felégetem

Egy újnap egy újérzés, csábít a kísértés

Nehéz ez a kislépés, vagy a segély kérés

én némán ordítok, szimplán hátat fordítok,

A való eltorzított, szerekkel tompított

Ismertem embereket, láttam a tereket,

Szárnyaltam eleget, nem játszottam szerepet

Önmagamat adtam, mikor nyakig a szarban

minden húr elpattan, ez minden mi maradtam.

Én meg a jó, az olyan mint fénynek az árnyék..

Nem volt játék, hiába volt a legjobb szándék

Csábít hamis igéretekkel, találkoztam véletlennel,

Látod, Ő végül ezt tette az életemmel.

Az emlékeket felégetem, talán ennyi jár nekem,

Tapostál a lelkemen, rajtam nem fog már a félelem,

Elváltak a közös utak, lehet újból hátba szúrlak,

Ennyit az egyenlőségről, és most magadhoz nyúlhatsz!