Névtelen Flow

Új mozaikot találok, egy újabb darabka,

Ez egy élet puzzle-je millió darabban,

Összerakom ay életet egyetlen adagba,

Betűkkel kezdem, ezt rakom a szavakba,

Szét hullottak a mondatok, ahogy szaladtam a savakba,

Volt már két nyuszi is egyetlen kalaban,

93ban születtem, és megragadtam a salakban,

Ha segítséget adtál te jártál szarabban.

Élek és járok, meg megadta az alapot,

Ezzel hoztam létre egy eltorzított alakot,

szartársaságból, még szarabba kerültem,

de rájöttem, s elgondolkodtam, amikor én leültem,

lehültem, leálltam, és belekezdtem ebbe,

Füstöl a cigim és meg van még a flashback,

nesztek itt a múltam, de a jövő kell nekem,

járom az utam, hátha elérem.

Ref.:

Lehet nem hiszed, de megtörtént itt minden,

17 év alatt mit éltem else hittem,

Van pár érzés és sok szó itt benn,

Fájdalmas storykat rímekben tovább vittem.

Bociszemekkel nézek rád teljesen ártatlanul,

de csináltam fasságot számodra tán váratlanul,

nem hitted el, hogy ilyenre képes vagyok,

tudod, hogy hátra romokat hagyok.

Romban vagyok énis, letaroltam önmagam,

Rendbe teszek mindent adom rá a szavam.

A savam mar le csontig, a véredben a hazugság,

A húsom is gonosz, na mi ebből a tanulság?

Most jöjjön egy kis jó is, a rosszból elég volt,

A jókislánynak, kijár a kék égbolt,

Kisütött a nap a sötétfelleg mögül,

hiába, de úgyéreztem megöl,

A boldogság húrját feszítem, hisz barátokat találtam,

A haragomat vegyítem, ha nem volt telitalálat.

Szerelmes lett a picilány, egyszer, kétszer sokszor,

Egy igazim van, farsból pedig sok volt.

Nem érdekel az, hogy az ellenségem temérdek,

engem a szívem visz, nem pedig az érdek,

Igaz barátok, kik mellém állnak a szarban,

Értük tűzbe mennék, a legnagyobb bajban,

Az igaz szerelmet, se veszed el tőlem,

Tudom, hogz Ő nem megy el mellőlem,

Nem szeged kedvem akármit is mondasz,

Tehetsz bármit velem, de jobb ha arrébb tolatsz.

Őszinte és szókimondó, szokj hozzá a stylehoz,

Flegmán szólok hozzá a legnagyobb témákhoz,

Így rakom össze, a mondatokból a történetem,

Ha összeáll a mozaikom, nem leszek már törvénytelen,

Nem csonka már azalak, csak aránytalan,

A glória a fejem felett, ugyanúgy tárgytalan,

Szárnyakar se adtak, a szarvakat letéptem,

Na csá, már késő, a földipokolból léptem.