Savv

Mi van kisribanc? Talán félsz?

Azt tudnod kell, hogy az idegeimre mész!

Összeroppantalak a szavaimmalm ennyi és kész!

Ha csúnyán nézek rád, te röggtön elvetélsz.

Nézz már magadra te abortusz maradék,

Melletted barátnak én se maradnék.

Mert hazudsz és nagyzolsz, meg sekélyes is vagy,

Olyan sötét vagy bazdmeg, hogy a levegő meg fagy!

Szusz benn marad, szó fenn akad, ha egy szót kiejtesz,

Az elkapásod se jó, és engem elfelejthetsz!

Szádra hiába Isten nevét ne vedd,

Gei szagú a szád és szarszagú a nedved.

Kavarod a szart és tudom, élvezed,

Hogy mást tönkre tehetsz, és van mit vétkezned.

Hát faszra huzatlak, de nem fogod élvezni,

Rosszal kezdtél ribanc, talán most nem fogsz kétketdni.

Mert én váglak majd tönkre,

Egy percet nem tökölve,

És az ősimesterségről is hiába pofázol,

Azt sem tudom nekem miért anyázol,

hidegen hagy az egész, az élet majd megcáfol,

kis kémia óra: tűnj el mint a kámfor!

Féltékeny vagy rám, mert téged senki nem baszna meg,

hiába támadsz be, ennyi vagy csezd meg!

Terjeszted a fasságaid, és mindent rám kensz,

Rám gondolsz akkoris, amikor kést fensz,

De én tőrbe csallak, szíven szúrlak,

A szavaimat feszítem a húrnak,

Megérdemled, ha szájba kúrnak,

Az oltásod, olyan mint a purhab,

a sznob barátnőid is folyton fúrnak,

ne lepődj meg, hogyha seggbe ruglak!